Dizzee Rascal bevallottan basszusfüggő

A problémás londoni kamaszból lett világlátott MC, aki korai interjúkban még pizzafutárok kirablásáról és autókat elkötéséről mesélt, most egyenes alapokra, ezrek előtt reppelt az élet olyan nagyszerű dolgairól, mint hogy táncolni jó dolog, a nyári szabadság meg még annál is jobb.

Érdekesen kurtán-furcsára szabták a Sziget pénteki felhozatalát, már ami a legerősebb(nek vélt) fellépőket illeti, azok ugyanis valahogy pont egymásra torlódtak: a sterilizált gyöngyszemeiről ismert Trentemøller a Burn Arénában állt pult mögé, az 1970-es évek óta aktív reggae legenda Sly & Robbie a világzenei nagyszínpadon, aztán horogra akadhatott volna még egy mélyről feltörő Deftones koncert a metálvölgyben (az előző évek sátras megoldása helyett mostanra egy sokkal termetesebb színpadot építettek a keményebb gitárzenéknek), de az érdeklődésünkre számot tartók között jegyezhetjük a fütyülős indie-himnusszal világhírt gerjesztő Peter Bjorn and John-t is – nos, ők mindannyian nagyjából fedték egymást.

És akkor a legnagyobb dörrenést, a nagyszínpados Dizzee Rascal showt még nem is vettük a nyelvünk hegyére, választani mégis muszáj volt, úgyhogy az utóbbi mellett döntöttünk, a következő okok miatt: az undergroundból a fanfáros sztárságba jutó, exponenciálisan felfelé ívelő karrier, remek és cseppet sem nyálas slágerek, és az egyetlen ún.”urban” stílusban munkálkodó előadó a nagyszínpad felhozatalában.

Dizzee Rascal bevallottan basszusfüggő részletei…

Leomlottak a kristály kastélyok – Sziget, második nap

Három jelentős fellépőt ikszeltünk be magunknak csütörtökre, olyanokat, akiktől joggal vártunk el magasröptű produkciót. Mindhárman teljesítettek is szépen, csak éppen ketten közülük önhibájukon kívül nem tudták eljuttatni a közönségnek szánt üzenetet. Crystal Castles, Chemical Brothers és Hudson Mohawke fellépése egy posztban.

Első jelenésünk volt a csütörtöki az A38-Wan2 színpadon, és a kezdeti lelkesedésünk, ami annak szólt, hogy unalmas fehér ponyva helyett egy fordított hajóra emlékeztető sátrat sikerült felállítani, nagyon hamar lelohadt a semmibe. Az A38 állóhajó az a budapesti helyszín, amit példaként lehet mutogatni a világban mindenfelé, egyedi és jól fényelt és remekül hangosított, a külföldi fellépők is szeretik, az odafigyelést szinte szagolni lehet a levegőben – ezzel szemben amit az ugyanilyen elnevezés alatt futó fesztiválos változat produkált, az a legmesszebbmenőkig méltatlan ahhoz a minőséghez, amihez a kedvenc bulibárkánkon szoktunk.

Így történt meg az, hogy a nagyon kurrens popzenei terméknek számító Crystal Castles, amiről azt írtuk, hogy dalaikban gyökerestül szeretik kiszakítani a hallgatót a valóságból, belehajítva őket valamiféle barokkosan kúl szerelemdimenzióba, gyakorlatilag semmire nem ment velünk. Úgy szólaltak meg, mint a tornaterembe szervezett sulibulik, és akár eltorzult punkoskodás (Doe Deer), akár bizarr elektropop (Air War) került terítékre, semmi nem jött át jól, kongott, bongott, az ének csak cicergésnek hangzott – és ezen sajnos még a bűbájos forradalmár, Alice Glass bodyszörfje sem segített, úgyhogy idő előtt távoztunk, egyszerűen időpazarlás lett volna tovább maradni az élvezhetetlen hangkatyvaszban. Reméljük, valakinek rákoppintanak a körmére ezért.

Leomlottak a kristály kastélyok – Sziget, második nap részletei…

Kis herceg hatalmasra nőtt – Prince a Szigeten

Hogyan töltsünk meg 160 percet üresjárat nélkül úgy, hogy még kérjen a nép, köztük Rákay Philippel és a magyar vízilabda-válogatott tagjaival? A szexuális funk 53 évesen is öregedésre képtelen zenésztörpéje ebből adott leckét a nulladik napon.

Míg odafele az úton a taxis azon morfondírozott hangosan, mennyit szakít Gerendai Károly ezzel a koncerttel, amire még a napijegynél is drágábban lehetett belépőhöz jutni, addig én azon, vajon lehetséges-e egyáltalán, hogy ez a koncert ne érje meg az árát. Kicsit zavarba is jöttem a gondolattól, hiszen azzal együtt, hogy Prince egyes dalaira még a fotelben ülve is megrázom a seggemet, az életművét még egyszer sem pásztáztam át behatóan (pedig szeretem a funkot és a soult és sok mindent, ami belőlük származik). De akkor mire fel ez a vonzerő? Miért kerülget ez engemet? A válasz utólag könnyen jön: Prince valószínűleg képes hajtogatni az időt, mert ahogy az ő arcán nem fog annak vasfoga, úgy életünk egyik legprímább koncertélménye mintha már akkor elkezdte volna termelni az endorfint, amikor még el sem kezdődött.

Kis herceg hatalmasra nőtt – Prince a Szigeten részletei…

Napvideója: Teebs – Moments

Flying Lotus neve régóta ismerősen cseng azokban a zenehallgatói körökben, amik a kifinomult, absztrakt hip hopból eredeztethető, mélyen strukturált elektronikus darabokat ölelik keblükre. Az ő Brainfeeder kiadója pedig saját barátját, Mtendere Mandowát, művésznevén Teebset ölelgette meg annyira, hogy ott jött ki tavalyi első albuma, az Ardour. Erről Lotus lenyilatkozta, hogy olyan, mint egy szigeten eltöltött vakáció, mire az alkotó szerényen korrigált: olyan, mint egy szigeten eltöltött vakáció – ősszel.

A törékenyen hömpölygő hallgatnivaló 18 száma közül most a Momentsből készült egy „füstös” videó Paul Trilo rendezésében.

Björk nem fél meglepetést okozni

Izland avantgárd jéghercegnője elérkezett hetedik hosszanjátszós albumához, ami a Biophilia címet kapta, és koncepciója szerint a természetet, technológiát és zenét igyekszik közös nevezőre hozni. A közzétételhez egy szokatlan formátumra esett a választás, ami jól rímel a tradicionális zeneipar (vagyis a lemezkiadás) haldoklására: a dalok – amiket ráadásul részben iPad-en komponált – bizonyos időközönként követik egymást,  mégpedig az Apple Store-ból letölthető multimédiás app-ok formájában, így az album szépen, fokozatosan válik kerek egésszé.

Björköt persze eddig sem a hagyományos megközelítések elkötelezett híveként ismertük, amiként egyik kedvenc klipprendezője, a mindig zseniális, lázálomszerű szürreália terepén otthonosan mozgó Michel Gondry ötletei sem mindennapiak. A lemezről eddig bemutatott Crystalline is az ő kezéhez tapad, és most itt a második dal is, ami csak holnap jelenik meg, és ez nem is a hivatalos videó, de legalább hallgassunk bele.

(Amint publikussá válik a klipp, lecseréljük ezt a videót is.)

http://www.youtube.com/watch?v=KsJBkyZjBEY

Elstartoltunk, hopp

És be is mutatkozunk, még ha a többes szám egy emberre is utal: a Nyugat.hu szerkesztőségében már többször esett szó arról, hogy ha már filmrecenziók, színházkritikák és koncertbeszámolók régóta gyarapítják írásaink tisztes tárházát, akkor miért is ne mászhatnánk bele egy fokkal jobban a zenébe is – nos, ez az idő mostanra jött el. Itt, a FILTERen főként lemezkritikák, kisebb számban hírek és nagy lélegzetvételű anyagok is helyet foglalnak majd, mikor éppen hogy alakul.

Reméljük, többen fogtok visszatérni ide, mint amennyien nem, és nem riadtok vissza a kommentezéstől sem. Előzetesen is üdvözöljük a zenebuzgárok minden válfaját!