Viszlát Decknology, helló Budapest Bass Music

8 hónap, 7 és fél buli. Ennyi a mérlege a magyar főváros – bátran mondhatjuk, hogy – legelőremutatóbb elektronikus zenei produkcióit felvonultató partisorozatának, amitől pontosan egy hete búcsúzhattunk el.

Mégpedig Pangaea és Ben UFO egy-egy szettjével. Kettejükről annyit érdemes tudni, hogy még csak húszas éveik elejét tapossák, csakúgy mint Ramadanman, mégis hármójukhoz kötődik az egyik legfrissebb hangvételű zenékkel zsonglőrködő kiadó, a Hessle Audio. Ha a közösen ápolt megközelítést műfajilag definiálni kellene, akkor valami ilyesmi: a dubstep zárt világát szabotáló, azt megugró, táncosabb és egyben futurisztikusabb dimenzió. Az A38 hajón a két említett ifiúr inkább a táncosabb pengét élezte, egészen a technóig merészkedve, ahogyan az alábbi rövid videónkból kiderül.

A Decknology-t, mint a legújszerűbb basszus-zenéket felvonultató partiszériát egyébként a budapesti éjszakában már oly sokszor bizonyított Bladerunnaz szervezői lehelték világra – olyan előadókkal kínálva meg a fogékonyakat, mint Daedelus, Tokimonsta, JackmasterGirl Unit, Appleblim vagy Blue Daisy -, de úgy tudjuk, ezzel semmi nem ért véget: Budapest Bass Music néven tovább folytatódik a menetelés, csak éppen ritkábban, viszont hétvégén és más helyszínen.

Leomlottak a kristály kastélyok – Sziget, második nap

Három jelentős fellépőt ikszeltünk be magunknak csütörtökre, olyanokat, akiktől joggal vártunk el magasröptű produkciót. Mindhárman teljesítettek is szépen, csak éppen ketten közülük önhibájukon kívül nem tudták eljuttatni a közönségnek szánt üzenetet. Crystal Castles, Chemical Brothers és Hudson Mohawke fellépése egy posztban.

Első jelenésünk volt a csütörtöki az A38-Wan2 színpadon, és a kezdeti lelkesedésünk, ami annak szólt, hogy unalmas fehér ponyva helyett egy fordított hajóra emlékeztető sátrat sikerült felállítani, nagyon hamar lelohadt a semmibe. Az A38 állóhajó az a budapesti helyszín, amit példaként lehet mutogatni a világban mindenfelé, egyedi és jól fényelt és remekül hangosított, a külföldi fellépők is szeretik, az odafigyelést szinte szagolni lehet a levegőben – ezzel szemben amit az ugyanilyen elnevezés alatt futó fesztiválos változat produkált, az a legmesszebbmenőkig méltatlan ahhoz a minőséghez, amihez a kedvenc bulibárkánkon szoktunk.

Így történt meg az, hogy a nagyon kurrens popzenei terméknek számító Crystal Castles, amiről azt írtuk, hogy dalaikban gyökerestül szeretik kiszakítani a hallgatót a valóságból, belehajítva őket valamiféle barokkosan kúl szerelemdimenzióba, gyakorlatilag semmire nem ment velünk. Úgy szólaltak meg, mint a tornaterembe szervezett sulibulik, és akár eltorzult punkoskodás (Doe Deer), akár bizarr elektropop (Air War) került terítékre, semmi nem jött át jól, kongott, bongott, az ének csak cicergésnek hangzott – és ezen sajnos még a bűbájos forradalmár, Alice Glass bodyszörfje sem segített, úgyhogy idő előtt távoztunk, egyszerűen időpazarlás lett volna tovább maradni az élvezhetetlen hangkatyvaszban. Reméljük, valakinek rákoppintanak a körmére ezért.

Leomlottak a kristály kastélyok – Sziget, második nap részletei…