Akik alatt tilos fröccsözni menni az idei VOLTon

Az elmúlt évek hazai fesztiváltudósításai során ezerszáz gondolatba csomagoltuk már bele, mennyire nem vagyunk megelégedve a meghívottak egysíkúságával, azzal, hogy a legfaszább fellépők megmaradnak a barcelonai, lengyel és egyéb fesztiváloknak. Nem akarunk azonban beleesni abba a hibába, hogy játsszuk a savanyút akkor is, amikor akadnak jó fejlemények, még ha ezek nem is annyira számottevőek – de hogy ne kelljen nagyítóval keresgélni őket, fesztről-fesztre elregéljük, kik azok, akiket mi biztosan nem hagynánk ki. A sort értelemszerűen a VOLT-tal kezdjük.

Faith No More, a nagy visszatérő

Az MTV-generáció egyik legfontosabb zenekara több mint tíz éves szünetet követően 2009-ben állt össze újra, és villanyozta fel értelemszerűen a fél világot – hiszen melyik gitárbarát ne volna kíváncsi arra a csapatra, amit még a Metallica és az Alice In Chains is kedvenceként emleget, ami a basszgitáros Krist Novoselic szerint csapatának, a Nirvanának megmutatta az utat, és ami nélkül a metál egy sokkal önismétlőbb műfaj maradt volna? És akkor itt van még az utánozhatatlan Mike Patton, a legletaglózóbb frontemberek szenátusának (már ha lenne ilyen) örökös tagja, aki állítólag így negyven felett is hozza az elmebeteg energiát, és még egy komplett bekezdést is megért, hogy mi mindent művelt a három évvel ezelőtti Szigetes koncertjükön. Aki itt nem volt, Sopronban viszont ott lesz június 28-án, az este vonuljon a nagyszínpad elé, mert ha nem, akkor utólag a haverok élménybeszámolói miatt úgyis sajnálni fogja, hogy kihagyott egy legendát.

http://www.youtube.com/watch?v=sZrDFA1DtNM

Katy B, a dubstep megbízható hangja

A mindössze 22 éves énekesnő karrierje nemrég kezdett csak felfelé ívelni abban a keresztmetszetben, ahol összeér a kalózrádiókon érlelt brit underground és a frankó popzene. Katy a Rinse FM aprócska házi dívája, akinek minden megnyilatkozásából süt, hogy ő egyáltalán nem számított ekkora bombasikerre, mint például a UK Chartba kerülés vagy a nagy kiadók kapkodása őutána. Szimpatikus lány, akinek Katy On A Mission című szuperslágerét már a két évvel ezelőtti, basszus-zenék által meghatározott horvátországi Outlook Fesztiválon (beszámolónk itt) rogyásig játszották, úgyhogy épp jókor jön el Magyarországra. Főleg, hogy tavalyi debütáló lemezével már azt is jelezte, hogy nem csak a dubsteppel tud kezdeni valamit, de az egyenesebb ritmusúra faragott bulidarabokkal is.

Toddla T, a kúl és kócos

Tom Bellnek nem csak nevének formája mutat hasonlóságot az előző ajánlottunkéval, de például az is, hogy szintén csak a húszas éveiben jár, és hasonlóképp a kortárs angol tánczenék iparágában mozog, és teszi ezt pofátlanul otthonosan: lemezeinek egyszer viccesen otromba, másszor klubrobbantó klasszikusokat idéző hangvételéhez olyanok kölcsönöztek szövegeket, mint Roots Manuva, az ünnepelt jamaikai dancehall-sztár Wayne Marshall vagy Roisín Murphy, de nem kellett kilincselnie saját BBC-s rádióműsorért, Essential Mix-felkérésért, vagy azért, hogy közös zenét kreálhasson a Hot Chip-es Joe Goddarddal. Egyszóval Toddla T kúl és kócos, alighanem nagy bulit hagy ki, aki az ő műsorideje alatt vonul el italozni.

Röyksopp, a szívhezszóló norvég export

Első ránézésre jogosnak tűnhet az az előfeltételezés, hogy az erőtlen napfény és az állandósult fagyok miatt a skandináv popzene hangulatában valahol a mindennapi szomorkodás és a mélydepresszió között ingadozik. Pedig ha ebbe a hitben ringatjuk el magunkat, tévúton járunk: mindamellett, hogy ez nem igaz, az északiak messzemenőleg az egyik legtermékenyebb zeneipart tudják felmutatni Európában, amiből jókora szeletet harapnak ki maguknak a mosolyfakasztó, optimista, melegséget árasztó előadók – élükön az elektropopper Röyksoppal. Igaz, két évvel ezelőtti, Senior című nagylemezük már inkább befelé fordult, azért ne aggódjunk, színpadon állva alighanem inkább ilyen hangulatokra fognak törekedni:

Iggy & The Stooges, csak hogy tudjuk, honnan jött a punk

A hatvanöt évesen is félmeztelenül koncertező, de testében máig egy kiszámíthatatlan bombát hordozó Iggy Pop nem csak az első(k között) volt, aki beugrált a közönségbe – sőt, később ezt a műveletet egészen a közönségen járásig fejlesztette -, de bandáját, a Stooges-t a punk egyik legjelentékenyebb előfutárának is illik tekinteni. Ma már ugyan nem képesek hadba vinni a világot, de hogy egyszer az életben meg kell őket nézni, az biztos – miért ne most történjen ez meg?

Caspa & MC Dynamite, basszusorientált páros

A dubstepre rájár a rúd, köszönhetően többek között Skrillexnek, aki miatt a héjaként vijjogó, hatásvadász őrjöngésekre is rásütik ezt a stíluscímkét, miközben a műfaj eredetileg éppenhogy fojtott energiáival, basszusokkal terhelt, de szellős visszafogottságával vált meghatározóvá az elektronikus zene elmúlt éveiben. A sors fintora, hogy a VOLT-ra Skrillex is érkezik, de mi az imént elmondottak miatt nem őt tanácsoljuk meghallgatásra – noha tisztes távolból tanulópénz gyanánt érdemes lehet megfigyelni -, hanem egy igazi londoni dubstep pionírt, aki nem csak a Fabric nevű szuperklubban mozgatja az embereket, hanem a Glastonburytől a Sonar-on át a Loolapaloozáig számtalan nagy feszten is megfordult már. Hozzá a Roni Size oldaláról már régen megismert mikrofonista, a mindig megbízható MC Dynamite csapódik, úgyhogy előadásuk alatt egy fokkal közelebb kerülhetünk a brit underground virtushoz.

http://www.youtube.com/watch?v=K_QRNzngEDI

 

6 hozzászólás “Akik alatt tilos fröccsözni menni az idei VOLTon” bejegyzéshez

    1. Röviden: igen, léteznek. Hosszabban: szándékosan nem a kereskedelmi szempontból érdemleges, vagy rádiók által ajnározott előadókat emeljük ki, hanem azokat, akik megérdemlik a figyelmet.

      1. Ja értem ez amolyan fősulis tarisznyás bölcsészblog.
        Ezeket az akárkiket senki nem ismeri. 2012 -ben az átlagnép azt ismeri aki a tvben nyomul, max még a munkábamenet a kocsiban hallgatott akármilyen kereskedelmi rádió agyonjátszott háromakkordos slágerét. Értem én miről beszélsz, de ez csak a tizenévesek baromsága akik, ha melózni kezdenek nagyívben tesznek a múltjukra.
        De amúgy hajrá, filléres net korában ingyen youtube zenékkel minden lehetséges.

        1. Ha tarisznyás bölcsészblog lenne, akkor utolsó szemét alterzenekarokról kéne írnom, amit nem teszek meg (ha a szombathelyi egyetem hallgatóit venném alapul, akkor még szarabbul nézne ki a helyzet).

          A blog azoknak íródik, akik tekintetüket esetleg szívesebben emelnék magasabbra a rádiózós átlagnál.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.