Akik alatt tilos fröccsözni menni az idei VOLTon

Az elmúlt évek hazai fesztiváltudósításai során ezerszáz gondolatba csomagoltuk már bele, mennyire nem vagyunk megelégedve a meghívottak egysíkúságával, azzal, hogy a legfaszább fellépők megmaradnak a barcelonai, lengyel és egyéb fesztiváloknak. Nem akarunk azonban beleesni abba a hibába, hogy játsszuk a savanyút akkor is, amikor akadnak jó fejlemények, még ha ezek nem is annyira számottevőek – de hogy ne kelljen nagyítóval keresgélni őket, fesztről-fesztre elregéljük, kik azok, akiket mi biztosan nem hagynánk ki. A sort értelemszerűen a VOLT-tal kezdjük.

Akik alatt tilos fröccsözni menni az idei VOLTon részletei…

Rendőrállam, lézer, molotovkoktél Jay-Z és Kanye West videoklipjében

Dúsgazdag repperéknél nem ég a világ, és nem is a rántott hurkát sütik, hanem a kacsamájat fahéjas almaágyon. Égett viszont a világ Spanyolországban, Görögországban, Angliában, ahol az elmúlt időszakban gyakrabban vették elő a rohamrendőrök pajzsaikat, mint általában. Repperék figyelmét ezek a háborgó történések talán még két párizsi lakosztályozás között sem kerülték el, és talán éppen ezért döntöttek úgy, hogy saját maguk főszerepeltetése helyett ezúttal a lázadók és rendőrök annyira örökérvényű és annyiszor elcsépelt témáját húzzák elő a cilinderből.

A feltörekvő tehetség, Frank Ocean fájdalmas énekével színesített Church In The Wild-hoz készült képsorok egy elhajított molotovkoktéllal kezdődnek, majd szinte végig lassítva, füstfüggöny mögül mutatják be az elkeseredett erőszak megnyilvánulásait (egy meg nem nevezett országban, de a görög szobrokat egész nyugodtan tekinthetjük világos utalásnak).

http://vimeo.com/43051867

Jay-Z és Kanye West a kliphez egyébként azt a Romain Gavrast kérte fel, aki hasonlóan realisztikus, provokatív, nem éppen médiabarát műveivel már többször kivívta magának a figyelmet – és vele együtt a negatív kritikákat: a francia Justice Stress című számához készült videóban jövőkép nélküli fiatalok agressziója tombol, M.I.A. Born Freejében pedig a társadalom vöröshajú egyedei válnak népirtás áldozatává (ez a klip különösen nagy utórezgéseket váltott ki véleményformálói körökben).

Hogy mennyire passzintható össze az életszagú videó a dal egyes soraival, amikben Rolls Royce-ról, leopárdmintás lányról és elköltött pénzről reppelnek, az már erősen kérdéses – az egyetlen mentőövük, hogy tavaly az év egyik legjobb albumát rakták össze ők ketten.

Donna Summer (1948-2012): a diszkókirálynő legfontosabb dalai

63 éves korában, tüdőrákkal folytatott hosszas harc után a mai napon elhunyt Donna Summer, a hetvenes évek diszkó korszakának egyik legismertebb mezzoszoprán hangja, ötszörös Grammy-díjas énekesnő. Karrierjének néhány meghatározó dalával emlékezünk rá, időrendi sorrendben haladva.

Donna Summer (1948-2012): a diszkókirálynő legfontosabb dalai részletei…

Napvideója: Action Bronson – Shiraz

Másfél éves klipp, de még mindig frissen hat, és szinte követeli az újabb és újabb lejátszást. Köszönhető ez főszereplőjének, az albán-zsidó származású, elismert New York-i séfből rapperré avanzsáló, jó étvágyú és rőt szakállú Action Bronsonnak, aki elsősorban azzal vált ismertté hiphop-körökben, hogy hangja kísértetiesen hasonlít a Wu-Tanges Ghostface Killah orgánumára. Eleven és kreatív rímtechnikájával azonban bebizonyította, hogy a saját lábán is bármikor megáll, ráadásul ordít róla, mennyire jó fej lehet a való életben is.

Viszlát Decknology, helló Budapest Bass Music

8 hónap, 7 és fél buli. Ennyi a mérlege a magyar főváros – bátran mondhatjuk, hogy – legelőremutatóbb elektronikus zenei produkcióit felvonultató partisorozatának, amitől pontosan egy hete búcsúzhattunk el.

Mégpedig Pangaea és Ben UFO egy-egy szettjével. Kettejükről annyit érdemes tudni, hogy még csak húszas éveik elejét tapossák, csakúgy mint Ramadanman, mégis hármójukhoz kötődik az egyik legfrissebb hangvételű zenékkel zsonglőrködő kiadó, a Hessle Audio. Ha a közösen ápolt megközelítést műfajilag definiálni kellene, akkor valami ilyesmi: a dubstep zárt világát szabotáló, azt megugró, táncosabb és egyben futurisztikusabb dimenzió. Az A38 hajón a két említett ifiúr inkább a táncosabb pengét élezte, egészen a technóig merészkedve, ahogyan az alábbi rövid videónkból kiderül.

A Decknology-t, mint a legújszerűbb basszus-zenéket felvonultató partiszériát egyébként a budapesti éjszakában már oly sokszor bizonyított Bladerunnaz szervezői lehelték világra – olyan előadókkal kínálva meg a fogékonyakat, mint Daedelus, Tokimonsta, JackmasterGirl Unit, Appleblim vagy Blue Daisy -, de úgy tudjuk, ezzel semmi nem ért véget: Budapest Bass Music néven tovább folytatódik a menetelés, csak éppen ritkábban, viszont hétvégén és más helyszínen.

Kedves vagyok, kemény vagyok, Kate Nash vagyok

Kíváncsiak voltunk, mit kezd egy pehelykönnyűzenei énekesnő a mokánysághoz szokott szigetelőkkel, de megtorpantunk a nagyszínpad előtt a Kaiser Chiefs-en is.

Van ez az énekesnő, aki a klippjében társasjátékozik a palijával, zoknik ölelkeznek, a zene meg olyan kis vidámocska, azt gondoltuk hát, ez nem az a típusú délutáni koncert lesz, ami nagyon sok gondolatunkat leköti. Érdekes módon ennek mégis pont a fordítottja állt elő: Kate Nash kapcsán jó sokat lehet agyalni a látottakon és a hallottakon egyaránt, de lehet, hogy ezek a kérdőjelek nem véletlenek, és éppen a látottak-hallottak árnyalására szolgálnak. Ha ez így van, akkor egy szofisztikált zsenivel van dolgunk, de ha nem, akkor viszont nehezen értünk néhány dolgot.

Kedves vagyok, kemény vagyok, Kate Nash vagyok részletei…