Így múlik el a DJ-világ dicsősége?

Két hete történt, hogy a nevét már komoly pénzekre váltó elektronikus zenei producer, Deadmau5 Tumblr-blogján jól felkavarta az állóvizet azzal, hogy nyíltan kimondta, amit persze már eddig is tudott a világnak az a része, amelyik nem hord szemellenzőt: vagyis hogy ők, a (khm) legnagyobbak, akiknek gázsija fesztiválonként hat nullával végződik, nem tesznek többet egy fellépésük során, minthogy elindítják a zenét. “We all hit play”, vagyis mindannyian megnyomjuk a play gombot – olvasható a bejegyzést címében. Magyarul nem a mix, a zenék egymásra találása, valami új, élő dolog létrehozása van a középpontban, hanem a show. Tartalom helyett a forma. És ehhez a mai technikai vívmányoknak hála (?) már elég megnyomni pár gombot.

Ez azonban nem volt mindig így. A zene és közönség alapvető átalakulását Kerri Mason, a Billboard dance-zenei újságírója bontotta ki remekül saját blogjában, annyira, hogy abból muszájnak érzek néhány dolgot lefordítani és kiemelni.

Mason a múltból merít, de igyekszik nem magas lóról szólni a fiatal generációkhoz – egyszerűen csak elmeséli, mi volt a techno és house születésének dicső hajnalán. Az egyik legfontosabb, és rögtön az elején kiemelendő, hogy “régen” az ütemes gépzenére táncolni vágyó emberek akkor is táncoltak, ha fogalmuk sem volt arról, mi az, ami szól éppen. Márpedig, ahogy ő írja: “az esetek többségében nem tudtuk, mi az istent hallunk éppen. Nem tudtuk, hol ér véget egy zene és hol kezdődik egy következő. Nem is érdekelt minket, hogy tudjuk. Azzal voltunk elfoglalva, hogy épp elvesztettük a fejünket.”

A másik kitüremkedő utalás az, hogy akkoriban a DJ-k felelősségteljes feladatot láttak el: afféle mecénások, kurátorok voltak, ők juttatták el a legfrissebb zenéket producertől a partizókig, akik ezért nem is támasztottak elvárásokat – ellenkezőleg, pont a kiszámíthatatlanság, a váratlanság hordozta az izgalmat. Ismét Mason szavai:  “Junior Vasquez (a 90-es évek kiemelkedő house lemezlovasa Amerikában) felépítette az epikus dobfelpörgést, beloopolta egy párszor, hogy aztán végül ne hagyja robbanni – helyette levágta a zenét, és elindított egy másikat. Ezt kapta az ember, ha nem voltak elvárásai. Ő tartotta a kezében a gyeplőt.” És az emberek ezt elfogadták: ez volt a normális.

A DJ-zés sajnos már nem az, ami volt. A hosszú, utaztatva építkező szettek helyébe – hála Skrillexnek, Guettának és társaiknak – az azonnali hatásvadászat lépett: a zenének nyomban el kell söpörnie, legyaknia, atomokra zúznia. Egy számon belül többször is, mert ha két percen belül nem történik valami robbanásszerű, akkor az már nem jó. Az előadó az egy órás gombnyomogatós műsor után pedig felmarkolja a csilliárdot, beül a magánrepülőbe, és folytatja a sztárlétformát – mindeközben a bakelit lassan bevonul a múzeumokba, és jönnek azok az ifjak, akik nem is láttak még tűt barázdákon lebegni.

De ez csak az egyik forgatókönyv. A másik az, amiben Mason hisz: hogy DJ-nek (vagy zenei idegenvezetőnek, ahogy ő hívja) lenni még mindig lehet egy emelkedett tevékenység – és ahogy eddig is voltak, akik ezt komolyan vették, és missziónak tekintették, úgy ezután is lesznek.

Legyen igaza.
(Teljes és tanulságos blogbejegyzése itt olvasható.)

30 thoughts on “Így múlik el a DJ-világ dicsősége?”

  1. Ezért nem kell buta, populár technót hallgatni.
    Minden normális goa trance partin “élő” zene szól, de tapasztalataim alapján hasonló minőségben adnak elő a D&B és Break Beat dj-k is, azoknak akik azt a műfajt kedvelik. Nem tudom miért érzi feljogosítva magát Deadmau5, hogy az egész scéna nevében nyilatkozzon…

    1. Azt állitod, hogy “nem kell buta, populár technót hallgatni.”….,de “hasonló minőségben adnak elő a D&B és Break Beat dj-k is, azoknak AKIK AZT A MŰFAJT KEDVELIK.”….akkor ha végülis ugy állsz hozzá, hogy azt halgasuk amit kedvelünk, akkor nem értem miért ne halgathatnánk “buta, populár technót”..?!

  2. “a DJ-k felelősségteljes feladatot láttak el: afféle mecénások, kurátorok voltak, ők juttatták el a legfrissebb zenéket producertől a partizókig, akik ezért nem is támasztottak elvárásokat – ellenkezőleg, pont a kiszámíthatatlanság, a váratlanság hordozta az izgalmat.”

    ez nagyon tetszik,én még mindig ezt képviselem 1996-tól folyamatosan! 2008-ban vásároltam utoljára bakelitet,azóta csak mp3-kat,cdket vagy wawokat vásárolok :S

  3. Fatalexception: ez itt nem azokról a bulikról szól, ahol DJ-k vannak, hanem ahol a Deadmau5 meg Shitlex meg David baGuetta fajzatok állnak a pultban.

  4. Anno (2001) amikor én voltam tanonc, egy szegedi rádiós műsorvezető és lemezlovas volt a “mesterem”, akinek a mai napig hálás vagyok, hogy bakeliten nevelt. Az Ő zene iránti szeretete és tisztelete mutatta meg nekem is a lényeget, hogy valójában mit is jelent Dj-nek lenni.

  5. Itt van Deadmau5 setupja:
    http://instagram.com/p/MktKSMuxz8/
    Nem egy tipikus, 3 (CD player/Bakelit) -> DJ mixer felállás. Azon keseregni, hogy ez már nem az a klasszikus setup, mint ami a 80-as évek óta bevett gyakorlat, szerintem felesleges. A közönség szempontjából teljesen mindegy, ők kapnak egy tökéletes mixet és partyztak egy jót ugyanúgy, mint ha valaki fülhallgatóval mixeli össze a trackeket. A fellépő szempontjából pedig más élmény, mert másra fókuszál a beatmachelés helyett, ahogy írta is, bizonyos szintig bele tud nyúlni a trackek sávjaiba, amit egy bakelit DJ nem mondhat el magáról.
    Azért is felesleges ezen most sajnálkozni, vagy esetleg gyűlölködni, mert a két előadásmód nem rosszabb vagy jobb, mint a másik, egyszerűen csak más, de a végeredmény ugyanaz.

    Aki egy MIDI alapú show-t tol előre szinkronizált zenékkel, az is teljesíti a “mecénás, kurátor” szerepet, mert azokat az zenéket is elkészítette valaki amiket játszik, itt szintén nincs különbség.

    1. Szerintem ez a stúdió setupja. A Moogokból, Virusokból gondolom.

      Amúgy azzal egyetértek, hogy nem csak a bakelit lehet itt a magaskultúra. Én is azzal kezdtem, van is egy rakat. De eljárt felette az idő kicsit. Természetesen bele lehet venni egy szettbe, de egy timecode rendszerrel (amit én cd-ről vezérlek) meg egy midikontrellerel amiről effekteket, loopokat játszok be, egy külső EFX-1000-rel meg egy jó keverővel szerintem nem kisebb érdem játszani… És persze nem gettát. 🙂

  6. A didzsé mindig is gombokat nyomkodott, vagy feltette a vinylt és rátette a tűt. És szólt a zene.
    A zenélés onnan kezdődik, hogy veszel egy hangszert. Nem nem szintetizátort, se szoftversequencert, amit egérrel kell idomítani.
    Gitár, húrozás, hangolás, akkordok, fekvések, harmóniák és onnan indul a tanulás. A gitár bármilyen fúvós/pengetős hangszerrel helyettesíthető.
    Nem akarom lebecsülni a dj-ket, de ők nem zenészek, max kiszolhálják az igénytelen táncikáló tömeget ( lást klubok, vagy B.Sound )

    1. “A zenélés onnan kezdődik, hogy veszel egy hangszert. Nem nem szintetizátort, se szoftversequencert”

      Mi a véleményed Jean Michelle Jarre-ról, Vangelisről… Enyáról? Szerinted ők mit csinálnak? És mivel? Csak azt ne mondd, hogy “jaaa, az más” mert akkor kicsit le vagy ragadva Máté Péternél és Zámbó Jimmynél.

    2. Mindig van egy ilyen mint te, én már belefáradtam a meggyőzésetekbe. Szerintem meg a rock szar. Na? Harcoljunk ilyen fasza érvekkel?

  7. haha & broki, hallgassatok meg ezeket:
    kid koala – drunk trumpet
    http://www.youtube.com/watch?v=Ia5oK4PCCoM
    c2c – dmc2005
    http://www.youtube.com/watch?v=iP-86de-oUA
    avalanches – frontier psychiatrist
    http://www.youtube.com/watch?v=eS3AZ12xf6s
    hangszer barmibol lehet mint tudjuk, es ha nem latod-hallod, hogy zenet csinalnak, akkor nem tudok neked segiteni, akkor valoszinuleg szellemi fogyatekos vagy. azt elfogadom, hogy nem szereted, mert nem analog, de attol meg zene, uj hangokat csinalnak, meglevoket ujrahasznalnak, es zenet csinalnak belole. vagy valami buliban jol-rosszul szamokat jatszanak egymas utan…

  8. GYEREKEK, KÉSZÍTETTETEK MÁR EL EGY TECHNO SZÁMOT?
    Tudjátok milyen nehéz és összetett mielőtt eljutsz a play gombig hogy 2 számot összerakj ? Normálisak vagytok ?
    azért ez a cikk nem teljesen igaz, hiszen a we all hit play-hez azért az is kell, hogy össze tudjál rakni faszán két számot ami klappol egymáshoz. A többi meg show és szerintem semmi ,,rossz” nincsen benne. Az autókat sem fikázzuk mert maguktól beparkolnak és gyalogos védelem van bennük. Nem mondjuk, hogy de jó lenne 10 percen keresztül tekergetni a kormányt egy parkoláshoz, vagyhogy miért nem hal bele a gyalogos ha elgázolom milyen jó volt régen.
    Haladunk a korral, fejlődik a zene, 4000 éve még csak csapkodtuk a barlang falát és arra roptuk, ma már az az igény hogy egy szám üssön-csapjon-veressen ebben a műfajban amire Deadmau panaszoskodik. Rohanó világ, mindenkinek megvannak a problémái és az egyetlen hely ahol kikapcsolódhat igazán ha csapat egyet nos akkor minek is várjon órákat egy lassu felvezetéses szettel ? Tudom miről ír az Unger András , a nagy bakelites djzésről. De ember , annak már 10éve vége van. 5-7 perces számok vannak és pörgés van a dj pul mögött, keverni kell, összerakni, bpmet fel, ráigazítani a tárcsával, csavarni csűrni és ütni vágni egy szettnek elejétől végéig. Akinek ez nem tetszik annak sírhat a szája és előkereshet pár bakelitet ahol hallgathat maihoz képest rémunalmas classic techno shitet ahol tényleg kurvára nem ismered fel mikor van a számnak vége mert ugyanaz szól órákon át. Nem is értem hogy említhette meg David Guettát és Skrillexet egy lapon egy cikket pulikáló ember akinek olvassák a dolgait. Remélem értitek miről beszélek szóval full nincs közük egymáshoz zeneileg. Talán Deadmaunak van köze zeneileg Guettához de még az sem igazán mondhato.Telejsen más a 3 dj hallgatósága. Igazából ez a cikk úgy tűnik mintha azt kifogásolná, hogy manapság elérhetőbbé vált DJnek lenni. Nem olyan mintha szívsebész akarsz lenni. Veszel egy keverőpultot 50 ezer forintból, ha egy kicsit is van érzéked a zenéhez, megtanulod. Ennyi.

    1. Én pl. készítettem, de nem technot, hanem house-t.A techno túl egyszerű és unalmas számomra, kevés fantáziával, és tele köpködve gagyi effektekkel.Ezekhez nem kell tudás igazán, csak pár sample meg egy alap zeneszerkesztő progi.A keverést meg már 2 majomnak is meg lehet tanítani, a keverés nem nagy művészet.Az igazi művészet itt másról kellene szóljon…arról kellene szóljon, hogy minél minőségibb hangok legyenek a zenében, megfelelő mennyiségben és ritmikával.Ebbe a halmazba a techno nem igazán tartozik bele, a trance túl mainstream, marad a house annak is csak egy kis vadhajtása a klasszikus progressive.Ami első hangzásra paradoxon, de most nem tudom más képp hívni a tribál house és trance fúzionálásából összejött stílust 1999 és 2005 között.Elég meredek alkotások születtek akkor, egyik stílushoz sem hasonló.Szerintem, az elektronikus zenék világában ez a stílus a legfantáziadúsabb, és a legpepecselősebb hangokból kiválogatott/kicsavart zenék itt vannak, és nem mellesleg jól lehet rá táncolni és bulizni (hazai prodok nagyon jók voltak ebben!).De ez teljesen mind1 végülis, a zemberek arra és úgy buliznak, ugrálnak, amit a management épp mond…meg, ahogy akarnak 😀 és, amit igényszintük diktál.Az igényszintük általában nem túl magas..úgyhogy, ezen egyébként fölösleges is vitázni.Mert, ha magasabb lenne, ilyen tiesztó,dávid gitta, dögegér5 meg ilyen bohócok 1 fillért sem akasztanának..de az abszolute szégyene az egésznek (és a bulizókra nézve is), hogy a toplessz vagy “celeb” agyatlan női djk megélnek..és vannak, akik elmennek a bulijukra..komolyan, minden más eltörpül emellett, ez az igazi szégyen..dj flower,meg az a dj sehere genyó meg ilyenek…

      1. Félreértés ne essék, minden stílusban van igényes és jól elvégzett munka (kb pár % csak).A fenti írás egy szubjektív vélemény, nem objektív készpénz.Viszont, ami objektív az az, hogy minden stílusból csak a mainstream hoz pénzt..ez (is) aggasztó.

      2. Azért Tiesto egy zseni. És ezt úgy mondom, hogy különösebben nem rajongok érte, de a hangulat 1-1 buliján az szinte leírhatatlan. Nem véletlenül kapott annyi díjat amennyit.

        Btw sztem maga a Dj lét mibenléte nem az, hogy ritmusra keverj két számot vagy ugrálj a pultban, hanem az előzetes munka, ahogy a buli előtt estéken át turkálsz a zenék között, keresed azokat az újdonságokat amik beépíthetőek 1-1 szettbe, fejben felépíteni azt, hogy majd nagyjából hogy is fog hangzani az egész, majd ezt a buliban úgy levezényelni, hogy figyeled a közönséget, a reakciókat. Látni rajtuk, ha vmit laposnak éreznek. Akkor tudj belenyúlni és váltani. Mondjuk igazából a mai világban már rettentő nehéz újat mutatni az embereknek. Hiszen az interneten szinte már előbb elérhető minden, minthogy hivatalosan megjelennének.
        Am meg véleményem szerint teljesen mindegy, hogy mivel játszol. Legalábbis bulizó suhanc szemszögével nézve, engem sosem érdekelt, hogy épp bakeliten karcol, cd-ket rakosgat vagy csak épp berakott egy ipod playlistet az illető a színpadon. Sokkal inkább érdekelt, hogy általam szerethető zene szóljon, meg esetleg a látvány világ… a díszletek, a fények.

    2. Ekkora marhaságot rég hallottam: 50 rongyból vehetsz keverőt, de kifújt lejátszó kanyarban, max vehetsz egy általam semmibenézett kontrollert, amihez aztán tényleg nem kell zenei érzék, ott vannak a “fasza” sync gombok, amivel az 5 éves kisgyerek is tökéletesen mixel, a balfasz gyökereket a tánctéren meg nem érdekli ki és hogyan csinálja csak szóljon valami… itt a probléma, és persze abban hogy a digitális technika ilyen szinten elkúrta ezt az egészet. Én is haladok a korral, de ha a mai napig csak bakelittel lehetne zenélni, harmad ennyi “DJ???” sem lenne, mert kurvára nincs se ritmus, sem ütemérzékük, és manuálisan össze húzni 2 vagy több zene sebességét aztán meg főleg nem tudnák. Én így látom, de lehet, hogy bennem van a hiba… 🙁

      1. Az igazság valahol a kettő között lehet.
        Tény, hogy elérhetővé tette a kontroller a djzést bármilyen érdeklődő számára. Már nincs meg benne az a misztérium mint 15-20 éve. Ez egy ponton valóban fájó. Viszont én egy kicsit azt érzem mikor ilyeneket írnak emberek mint amit te is most, hogy ez nekik fáj. Nagyon. Hogy más most sokkal könnyebben átélheti, hogy ő dj. No offense, mondom, ez nekem is fájó picit. De ez van. Haladni kell a korral. És attól hogy most 10-szer több ember áll neki dj-zni mert 50.000 egy vezérlő még nem lesz 10-szer több jó és igényes dj.
        Amúgy egy 50.000-es vezérlővel is lehet varázsolni, azért nem érdemes lenézni mert nem beatmatch-el van elfoglalva a delikvens. Két lemezjátszó + keverő kombónál sem nagy a szabadság… Tudom, mert azzal kezdtem kb. 13 éve. A zenék meg mindkettőn ugyanazok maradnak… 🙂

  9. Szerintem nem teljesen így van. Fesztiválokon, ahol muszáj megfogni egyszerre 40-50ezer embert ott populárisabb, mainstreamebb szetteket kell tolni effektekkel, fényekkel, pyrotechnikával, egyszerű keverésekkel mert az erről szól. De kisebb színpadokon vagy klubbokban nem kell ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, ott elő lehet venni a technikás keverést, scratchelést, acapellázást, stb. Ott általában jobb a hangosítás és miattad jönnek oda az emberek, nem azért mert te is jársz a bérlethez a többi 20-30djvel együtt.

  10. Nem tudom ki Unger András, de jó nagy hülyeséget beszél veled együtt…
    Bakelites keverésnek vége van meg szarok a régi zenék? huhhh
    egy nevet mondok Sven Vath. mai napig csak bakelitről játszik…
    és a mai zenék meg se közelítik a régieket. egy kalap szar majdnem az összes te nem tudom kiket halottál bakelitről zenélni régen, akinek jó izése volt régen az talált nem üres zenéket bakeliten most viszont alig talál jókat…

  11. Fájdalmas végigolvasni a sok okságot pontosan tudom, ahhoz, h értelmeseket tudjon valaki írni, legalább egy zenei akadémiával felérő tudás halmazra lenne szüksége. Nem nézek én le senkit és támogatom is azokat a hozástolásokat ahol az igényes számok hiányát firtassák.

  12. Végigolvasva ezt a sok hozzászólást, reméltem hogy a végére sikerül egy közös nevezőre jutni és valami tanulságot levonni a cikkel kapcsolatban. De ahogy ez lenni szokott (más hasonló témáknál) itt is az olvasók között feszültséget generált.
    Nem vagyok dj., még sohasem álltam nagy klub dj. pultja mögött. (kisebb házibulikat és vendéglátóhelyeket leszámítva.) Az érdeklődésem a szakma iránt jelenleg hobbi, szenvedély, amit örömmel űzök, ha erre felkérnek, vagy lehetőségem adódik rá, esetleg otthon, csak úgy, a saját szórakoztatásomra. Persze hazudnék, ha tagadnám, hogy hatalmas álmom válna valóra, ha diszkóban is játszhatnék, de egyenlőre csak a tánctérről szemlélem a delikvenseket, akik az én és “társaim” szórakoztatásáért állnak ott.
    Rendszeres partira járó vagyok, de sohasem érdekelt, hogy ki miről játszik, inkább hogy mit és milyen sorrendben.
    Még egy bulizót sem hallottam, aki azért szólt volna le egy dj.-t ,mert éppen valami új csodakütyüről tolta. Persze egy régi bakelitnek is megvan a maga varázsa, hangzásvilága, mit én is szívesen látnék, hallanék 1-1 pult mögött,de szerintem ennek hiánya inkább a 30-on túli korosztályt érinti, aki ezen nőttek fel. Ők ezt ismerik és szeretik.
    De mint minden más, így ezek a dolgok is változnak. Lehet a modern technikát és/vagy használóit gyűlölni ez miatt, de az élet már csak ilyen!
    Csak a ZENE számít és persze a társaság. Olyan emberek, akikkel, akik között jól érzem magam, a hétköznapok gondjait, arra az estére elfelejteni, hiszen a legtöbb bulizni járónak ez a célja, na meg persze a párválasztás, a kapcsolatteremtés. 🙂

    Amúgy annyira felesleges azon vitázni, hogy manapság miért ilyen, meg olyan zenét szeretnek és emelnek fel a magasba, meg hogy a bulikon miért csak ilyen zenéket játszanak!
    Bárány Attila mondta egyszer egy interjúban, hogy Ő hiába is szeretne régebbi funky-t játszani, ha egyszerűen nincs kinek?! Hiszen valljuk be, manapság a 16-18 évesek járnak el elsősorban bulizni,akik meg nem vevők, a régi igényes zenére. Hogy aztán ennek, ki vagy mi az oka, arról megint órákig lehetne vitatkozni.
    De az biztos, hogy néha én érzem magam kellemetlenül, hogy 28 éves fejjel ott táncikálok a sok tini között.
    Mindent egybevetve, szerintem egy dj.-nek azt kell játszani, amire igény van, amit a közönség megkíván. Ha a stílusunk és/vagy zenei ízlésünk nem összeegyeztethető a közönséggel, akkor odébb kell állni és más fórumot keresni önmagunk igényeinek megvalósítására!
    Végezetül, pedig egy nagyon okos bölcsesség, érdemes megjegyezni:

    “A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (…) A zene a tiéd.”
    (Daniel Nathan Leone)

  13. Beszélgethetünk itt nagyon nagyon sokáig, de a lényeg az nem változik… Ha valaki alkot, mind1, hogy miről teszi mindezt… Magam ellen beszélek a digitalizálás miatt is, meg a vinyl függőségem miatt is… de nem vetem el, nem vitázok, nem ítélem el, ha valaki jobbat alkot, vagy más technikáról teszi mindezt. Az viszont dühít, hogy semmi alázat nélkül, semmi tudás, semmi emberség nélkül, csak az anyagi haszonszerzés a cél! A másik bosszantó dolog, az ehhez tartozó mindent nagyon tudó, ki ha én nem, a 0-ról a média nyomására felhozott senkiházi…. na ezzel (ezekkel) leülnék egy kötetlen beszélgetésre……
    Nagy igazság az előttem hozzászóló bölcsessége!!!!!!

    “A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (…) A zene a tiéd.”
    (Daniel Nathan Leone)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.