Az alábbiakban ajánlunk néhány zenét, vagyis zenéket tartalmazó komplett albumokat, amik képesek kicsit kirángatni ezekből a reszketeg napokból, és kicsit megmelengetni a testet, szívet, és olykor, ha épp táncoltatásra hivatottak, akkor még a talpat is.
Toro Y Moi: Anything In Return
Polgári nevén Chaz Bundick. Így hívják őt, akit eredetileg a chillwave egyik kiemelkedő képviselőjeként szokás emlegetni: ez a műfaj pár éve tűnt fel, és álmos-fátyolos, de napfényes nosztalgiában tocsogó, gyorsan ható és könnyen megszerethető elektronikus melódiákról szól, amiket alkotóik ráadásul gyakran illusztrálnak megfakult, polaroid-típusú fotókkal, életlen és illuzórikus videoklipekkel – ha úgy tetszik, 2010 strandolós downtempójáról beszélünk. Eltelt azonban azóta egy kis idő, hogy Toro Y Moi ilyen prüntyögésekben élje ki magát, ez már az ő harmadik albuma (de az előzőeket is érdemes ám beszerezni, nem hazudunk!), amiből süt az érettség, a bátor eszközhasználat, és amit kapunk, az egy telt dallamokkal felpakolt optimista szállítóeszköz, ami jó messze elfurikáz bennünket a szar közérzettől, ha éppen olyanunk van. Ez is erről a lemezről van:
Renny Wilson: Sugarglider
Ha már az álomittas chillwave-et emlegettük, miért is ne jöjjön még egy műfajközeli kirándulás? A hálószobazenész (értsd: majdnem mindenért ő felel, ami a lemezen hallható, a zenéltől az énekig) Renny Wilson hanganyaga ráadásul az itt most ajánlott albumok közül talán a leginkább képviseli azt, amiről ez a poszt szólni akar: a lélekmelegítést. Nincs itt semmi túlgondolva, habosan könnyű, groove-os basszusmenetekre fekszik rá a visszhangos dalolás, mint virágos rétre a piknikeskosár. A piknikeskosár körül az egyik pillanatban kölykökként labdázgatunk, majd leheveredünk mellé és fűszálakkal izélgetjük egymás felkarjának belső oldalát, végül lefolytatjuk a világ legnaivabb eszmecseréjét, majd berohanunk csobbanni a nyári szellő által fújdosott habokba. Aki ilyen képzeletbeli élményekbe mártaná a fejét így, az elhavazott tél közepén, annak üzenjük: megtalálta az ideális aláfestőzenét az ábrándozáshoz. És ez az album itt teljes egészében meg is hallgatható, mi egy dalt mutatunk róla kedvcsinálóként:
FaltyDL: Hardcourage
Vigyázat, a furcsa név ügyes tehetséget rejt, egyenesen New Yorkból. A mosottan lüktető, de nagyon újszerű elektronikus tánczenék egyik fontos ügyvivőjét köszönthetjük mögötte, akinek 2011-es albuma, a szintén zseniális You Stand Uncertain után most megjelentetett friss lemeze újra bizonyít. Igaz, pont egy kevésbé vidám, szigorúbb számmal nyit, de ez senkinek ne fogja vissza a kedvét, mert a zenék, amik utána sorakoznak, egytől-egyig kellemes, kandallópárti darabok, amik adott esetben egy barátokkal folytatott és borral lekísért péntek este mellé is nagyszerűen tudnak muzsikálni. Feltéve persze, ha a barátok vevők a főleg instrumentális, de kreatív gépzenékre. Íme az albumról megjelentetett hivatalos klip, amiben viszont kivételesen van ének is, mégpedig a Friendly Fires frontemberétől, Ed Macfarlane-től: