Bőgőmasina férfiak, bosszúálló kissrácok: a hét videoklipjei

baauu

Minthogy a világ zeneipari szakmunkásai, illetve az általuk felkért ügyes rendezők az elmúlt héten sem tétlenkedtek, szüretelünk kicsit a termésükből – a fenti pillanatkép természetesen ezek egyikéből származik. Merő izgalom, tuti dili, tudjuk. Úgyhogy ismét mutatjuk, lehet belekényelmesedni a fotelekbe!

Amennyiben valaki még nem ismerkedett volna meg a HAIM névvel, az most reméljük, hogy általunk megteszi: ők nem egyszerűen csak három testvérhugica Kaliforniából, akik tudnak gitározni és énekelni, de a jövő ígéretes tehetségeit lajstromozó BBC Sound Of 2013 listáján is az első helyen zártak. Ami pedig azt jelenti, hogy hamarosan szégyentelenül sikeresek lesznek (hogy mire fel állítjuk ezt? Tessék megnézni az előző évi listák akkor még csak feltörekvő, ma már tuti fesztiválkasszasikert jelentő neveit). Na, ők most egy kedvesen gecizős klippel jelentkeztek, amiben éppen lapátra teszik aktuális palijaikat – akik persze hisztiben törnek ki erre. Bónusz infó: szeptemberben jön a lányok nagylemeze!

Sokan tudják, akik sok zenei videót néznek, hogy a felkapott rendező, Nabil neve garancia a kimagasló nézettségi statisztikákra – meg a grandiózus, szürreális, szinte már Napóleon-szindrómás víziókra. De hát pontosan ezért is kérik fel sokan, ugye. Mondjuk az alábbi, hallucinációkra épülő videóban az Arctic Monkeys énekese, Alex Turner is oroszlánrészt vállal, hiszen olyan profin játssza a szétmállott agyú részeget, mint a hivatásos színészek közül is csak kevesen. És a sztori is jó!

És ha már Nabilnál tartunk, jöjjön tőle egy másik, Hollywoodot szégyenbe hozó eresztés, ami még az előzőnél is erősebb. Ez Just Blaze és Baauer (helló, ő volt a géniusz a Harlem Shake zenéje mögött, csak szólunk!) közös, Jay-Z szövegrészletekkel is megtűzdelt friss zenéjéhez készült, és tarantinói eszközöket vet be a nyers erőszak vászonra vitelében. Indiában vagyunk, mozizzunk:

De a héten a magyar popzenei piac is kitermelt ám magából egy kisebb büszkeséget, ami alatt a dalt és a videót egyaránt értjük, mert mindkettő értékes darab lett. De ne szaladjunk: Szabó Benedek életkorát tekintve a második és harmadik iksz között alkotó, egyelőre csak egy szűk zeneértő kör által figyelt dalszerző, akihez eddig olyan formációkat lehetett kötni, mint a bajai Gyökkettő, amiből aztán kinőtt a Zombie Girlfriend, majd végül idén saját neve alatt jelentetett meg egy önálló albumot, Kapuzárási Piknik címmel. Mivel a második és harmadik iksz között járunk, az énekes írt a lemezre egy Huszonöt című dalt is, ezt a születésnapját ugyanis tavaly ilyenkor ünnepelte meg, a számban pedig szépen eldalolja töprengéseit az idő múlása felett. A belassult bulit bemutató videónak meg szintén itt a helye, hiszen mindenki számára ismerős pillanatokat vonultat fel – már amennyiben valaki a fiatalkorát nem csak egy papírzacskóban töltötte.

Végül zárjuk a sort egy káprázatos utazással az álomittas gyermeki fantáziák birodalmába: a Youth Lagoon néven egy ilyen elképzelt világot (a zene nyelvén) teremtő Trevor Powers egyik idei dala olyan videót kapott Stephen McNally rendezőtől, aminél ideillőbbet nem is tudnánk elképzelni: kolosszális, messzi dimenziókból érkező, de nem ellenséges lények lebegnek be a szétolvadó jelenetekbe, igazi mesemesemátka, csak éppen a látóidegekhez szól. Bámuljuk és ámuljunk!

Gyilkos nagyi, duplaarcú mutáns: szürreális videóknak áll a zászló (18+)

szurrealfilterIsmét mutatunk pár klipet, ha már egyszer úgy alakult, hogy van mit mutatnunk, ráadásul ezeket egy tendenciára is fel tudjuk fűzni: a világ kreatív zeneipari szakmunkásai közül ugyanis most egyszerre többen is letették voksukat a kifacsart valóságértelmezések mellett. Ami persze nem véletlen, hiszen az iszonyatosan sok online inger és felgyorsult internet-tempó közepette a szélsőségekkel lehet a legjobban elragadni a figyelmet.

Kezdjük mindjárt Mykki Blancóval, a queer rap kiskirályával, akit már egyszer méltattunk, mint 2013 egyik nagy reménységét – és mint azt az embert, aki meleg létére ér el egyre komolyabb sikereket az alapvetően ostoba homofóbiától kicsattanó hip hop műfajában. Szereti azt is, ha zenéihez bizarr (néha egyenesen ijesztő) klipek készülnek, ez történt most is: az Initiation videójának főszereplője ő maga, de mint groteszk mutáns, aki a feje búbján egy második arcot is hordoz, néha pedig négykézláb közlekedik. Négy percnyi művészhorror, kamu latinnal és vészjósló zenei alapokkal, tessék:

Ali G, Mr. Oizo és az Aphex Twin-féle Windowlicker óta tudjuk, hogy a legnagyobbat azokkal a klipekkel lehet szakítani, amikben olyan karaktereket állítanak kamera elé, akik azonnal, füstölve bélyegeznek bele egy kurva nagyot a memóriánkba. Siriusmo neve talán nem annyira ismert a nagyközönség előtt, de ezután akár az is lehet: a Modeselektor-féle MonkeyTown lemezkiadó kötelékébe tartozó producer ugyanis egy MC Roman nevű nehézsúlyú formát főszerepeltet új videójában: a hosszú szőke hajú, szlávos arcberendezésű ember nagymamákkal gengel és sütizik, beül egy pedikűrre, sőt, még a sarki mosodában is képes tök hitelesen előadni a nagymenőt. Borzalmasan idióta, egyben zseniális öt perc!

Végül itt ez a szuperség, ami a Blatta & Inesha olasz elektronikus páros pulzáló zenéjéhez készült: egy társaság olyan végtelenül gizda medencés partihoz készülődik, amilyennel minden nyári hétvégénket tölteni szeretnénk, csak éppen ez nem nagyon tetszik a csirkét éppen előkészítő szomszéd nénikének. Amit ezután jön, az már korhatáros kontent, ezért kéretik gyerekek elől elzárva tartani – felnőttek viszont bátran csettintgessenek a remek vágások és lassítások láttán!

Seggrengeteg és eszelős jézusbuli: a hét videoklipjei

segg

Minthogy a világ zeneipari szakmunkásai, illetve az általuk felkért ügyes rendezők az elmúlt héten sem tétlenkedtek, szüretelünk kicsit a termésükből – a fenti pillanatkép természetesen ezek egyikéből származik. Merő izgalom, tudjuk, úgyhogy mutatjuk!

Kezdjük rögtön egy magyar vonatkozású klippel: Kanye West Gyöngyhajú lány-derbije után két héttel ugyanis az intelligens hiphop legendás triója, a De La Soul döntött úgy, hogy megint kicsit büszkévé teszi apró népünket. Vagy legalábbis Rubik Ernőt, hiszen a rapperek (akik, kimondani is súlyos, de 24 évvel ezelőtt alkották meg 3 Feet High and Rising című, máig korszakalkotóként jegyzett első albumukat) a feltaláló bűvös kockájának izgő-mozgó elemeiről rímelnek bele a kamerába. Ide tartozó hír: a veterán repp-professzorok kilenc év kihagyást követően most ősszel egy új albumot is kihoznak!

2013 sokak szerint a Disclosure éve lehet: a mindössze 19 és 20 éves (!) angol testvér-zenészpáros egy ideje olyan zenéjet adogat ki, amiken egyszerűen képtelenség fogást találni: az összes olyan lebilincselően hedonista (de nem vartyogó basszusokkal hatásvadászó, hanem a house-hagyományból mélyen merítő) klubbomba, amiket okkal hájpolnak agyon a különféle zenemagazinok és blogok. A duó Settle címmel június 3-án megjelenő debütalbuma valószínűleg bankot is fog robbantani, akkora várakozás előzi meg. A héten ők is kidobtak egy új videót When A Fire Starts To Burn című dalukhoz, amiben egy karizmatikus egyház tagjai veszítik el a fejüket, de annyira, hogy nem lepődnénk meg, ha még maga Jézus is beugrana a szemfennakadós buliba. (Ja, és aki már most végighallgatná a zseniális albumot, az ide klikkeljen!)

Maradjunk a szigetországban, és egyben maradjunk a szakrális témáknál: egy másik népszerű brit producer, az old school jungle-hatásokkal, dubsteppel és izgalmas hangokkal házaló Zomby ugyanis szintén új albummal érkezik, és szintén vallásos tematikájú klipet rittyentett ennek bepromózására, pontosabban a divatvilágban jól csengő nevű Ollie Evans filmest kérte fel ehhez. Fogantatás, öröm, elbukás, tragédia, újjászületés mind-mind jelen van a lassú tempójú végeredményben, de olyan karakterek előadásában, akikről inkább képzelhető el az, hogy péntek éjszakánként félhomályos külvárosi klubokban rázzák ki a gintonikból a jeget.

Kedves Olvasó, találkozott-e Ön már a Major Lazer névvel? Ha nem, akkor eláruljuk, hogy ez is egy olyan zenei projekt, ami toronymagasan trónol a nemzetközi menőségi skálán. Aki a hülye név mögött áll, az a sokarcú brit elektronikus zenész, Diplo, aki nagyon szeret rafkósan hozzányúlni a karibi-jamaikai-afrikai zenei színterek tradícióihoz, mármint úgy, hogy ezeket a fülledt műfajokat beinjekciózza egy adag pofátlanul populista effekttel, dobgépekkel és egyebekkel – ami pedig kijön a művelet végén, az egy ordenáré, de végtelenül szórakoztató tánczene. Diplo nagy seggbarát is, több videójában sem bírta ki, hogy elsüsse a Nagy Rengő Popó-poént, de új klipjében járatja ezt igazán csúcsra. Ami nem csoda, hiszen a dal címe az, hogy Bubble Butt, vagyis Buborékfenék.

M83-tól Danny Brown-ig: a hét videoklipjei

Még mindig nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy képi tartalmak dolgában szépen ellátnak minket a világ zeneipari szakmunkásai. Ismét bemutatunk néhány arra érdemes videót a mögöttünk álló hét terméséből.

Manapság nem annyira elterjedtek már a gyurmafilmek, Sebaj Tóbiás és Pingu már régen a cserepadon ülnek, de pont ezért lehet a műfajt olykor vicces formában feltámasztani. Például ahogy az alternatív gitárzenéket alkotó énekes-dalszerző, a detroiti Sufjan Stevens  klipjében is látható: ebben az esetben egy karácsonyi vacsorára összeülő családnak kell szembenéznie pár tucat zombival, de a kertben megépített hóember jön és bosszút áll.

Folytassuk a sort a magát egy távoli galaxisról elnevező francia M83 zenekarral. Ők eddig nem csak óriási slágerparádékat tettek le az asztalra (tavalyi Hurry Up, We’re Dreaming című nagylemezüket teljes joggal válogatta be sok zenei orgánum az év legjobbjai közé), hanem például paranormális képességekkel rendelkező gyerekekről szóló videoklipeket, először ezt, aztán meg ezt, az előző folytatását. És most itt a legújabb videó tőlük, amit már pályáztatás útján választottak ki Steve McQueen című dalukhoz, és úgy tűnik, nem döntöttek rosszul: ismét maradunk a gyermeki fantáziák terepén, csak kicsit másképp.

Egy Karl Lagerfeld divatshow, ahogy még sosem láttuk. Ez köszön vissza a Chromatics dalához készült videóban, ami így olyanná válik, mintha – és itt kénytelenek vagyunk idézni a Stereogum újságíróját, mert ennél jobb hasonlat nincs – egy 1979-es olasz horrorfilmet néznénk, amiben bármikor előbukkan egy ordító sorozatgyilkos, és kaszabolni kezd a modellek öltözőjében. Lenyűgözően múltbéli színezetű a komplett klip, eszünkbe sem jutna, hogy mindez egy idei fashion weeken készült.

Vannak azok a klipek, amik nem igényelnek komoly eltöprengést, mélyenszántó értelmezéseket, hanem egyszerűen csak az érezd jól magad atmoszférát akarják közölni velünk, semmi egyebet. A menő német elektronikus zenei producer, Tensnake is egy ilyen videót készíttetett magának: nyolcvanas évekbeli old school hangokhoz nyolcvanas évekbeli old school képsorok, meg egy szőke énekesnő Syron képében. És persze azok az elmaradhatatlan idétlen koreográfiák!

A hülye hajú, de annál érdekesebb stílusú rapper, Danny Brown videóját hagytuk a végére, mert ennél őrültebb (és zseniálisabb) vizuális ámokfutás jelenleg biztosan nincs a piacon. De csakazértsem lőjük le a poént, tessék megnézni, ám előtte felkészülni, hogy bizonyos képi elemek súlyosan megterhelik a jobb féltekét.

Solange Knowles-tól Killer Mike-ig: a hét videoklipjei

Blogunk eddig főleg csak lemez- és koncertkritikákkal foglalkozott, de most már igazán nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy képi tartalmak dolgában is ellátnak minket a világ zeneipari szakmunkásai. Elképzelhető, hogy hagyományt teremtünk ezzel, meg az is, hogy nem, mindenesetre most szeretnénk bemutatni néhány arra érdemes videót a mögöttünk álló hét terméséből.

Kezdjük is mindjárt Beyoncé húgával, Solange-zsal, akire nem esett ugyan annyi rivaldafény, mint a menedzserpapa szőke kedvencére, meg nem is vették be korábban a Destiny’s Childba (beugró volt csak, amikor Kelly Rowland eltörte a lábujját), de talán ez a legjobb, ami történhetett vele, mert most például egy ilyen remek, szerethető dalt és videót tett közzé a jövőre várható, szám szerint harmadik nagylemezéről – a képsorok a dél-afrikai Fokvárosban lettek rögzítve:

A Menomena egy experimentális indie rockban utazó csapat, két tagja van csak, de mégis eléggé ügyesek, hiszen ha úgy esik, még hangszert is cserélnek. Justin Harrist és Danny Seimet persze nem kell mindenkinek ismernie, ettől még lehet élvezni a Plumage című számukhoz készült alábbi videót, ami a rendező, Trevor McMahan szerint “a csapat zenéjében fennálló csodálatos konfliktust illusztrálja, a hangszerek és ötletek aurális harcát.” Mindezt ráadásul úgy mutatják be, mint egy spagettiwestern-es párbajt. Zseniálisan egyszerű.

A tavaly elhunyt kivételes tehetségű, de túl sok démonnal küzdő Amy Winehouse újbóli felbukkanásával talán senki nem számolt, legalábbis nem egy klipben. Az (e sorok elfogult írója szerint egy Nina Simone-hoz vagy Aretha Franklinhez is bátran hasonlítható) énekesnő most mégis kapott egy kisebb szerepet a rapper Nas oldalán, igaz, csak amolyan megemlékezés-szerűen, egy bár falára vetítve, ahol a queens-i hip hop tekintély egy pultost alakít. Nem egy kiugró és felejthetetlen videó, de szerintünk ezzel a párosítással bizony itt a helye.

Csak hogy ne hagyjuk betevő nélkül az absztrakt villódzások szerelmeseit sem, a következő, hószállingózós-nintendós-színes-szimpatikus klip nekik szól – az elkövető az angol AlunaGeorge duó (mert igen, amúgy egy zenefanatikus fiúról és lányról van szó). Ők egyébként visszafogott elektropopot csinálnak, érdemes odafigyelni rájuk.

Aki idáig legörgetett, az megérdemli a következőt, mert így a végére hagytuk a legerősebb versenyzőt. Killer Mike egy rapzenei előadó, de ez senkit ne tántorítson vissza attól, hogy megnézze ezt a négy percbe sűrített sztorit (már csak azért sem, mert emberünk idei lemezét agyondícsérték a kritikusok). Eksztatikus, paranoid, drámai animációval aláaknázott rövidfilmről beszélünk, ami Ronald Reagan érdemtelenségeit veszi sorra. Aki nem érti az angolt, még az is sok mindent megérthet belőle, úgyhogy hajrá, ezzel zárjuk a posztot: